Az elmúlt évtizedben sorra derültek ki a mindennapjainkban használt tárgyakról, élelmiszerekről, vagy jelen esetben építőipari anyagról, annak rákkeltő tulajdonságai. Lassan egyre nehezebb olyan ételt találni, amely teljes mértékben káros anyagoktól mentes. Ez az építőiparban sincs másképp, de szerencsére a tudomány előrehaladtával egyre könnyebb kideríteni, mik azok az anyagok, amelyek egészségünkre károsak lehetnek. Természetesen a híresztelések között is fellelhető néhány marketing fogás, melynél nem bizonyított tények alapján elhamarkodottan ítélnek el bizonyos termékeket. Olyan is előfordul, amikor csak bizonyos mennyiségben rákkeltő egy anyag, ami természetesen ugyancsak nem megnyugtató, ám a teljes igazsághoz mégis nélkülözhetetlen információ. Az építőiparban is használt azbeszt, azonban azon anyagok közé tartozik, amiről sajnálatos módon túl későn derült ki annak rákkeltő hatása.
Mit érdemes tudni az azbesztről?
Kezdjük az azbeszt összetevőivel és rákkeltő hatásával. Ez az ásványi eredetű anyag különböző összetételű magnézium-szilikátból áll, mely a természetben előforduló rostos, ásványi eredetű anyag. Az azbeszt 100-200 nm vastagságú tűszerű kristályokból épül fel, amelyeket belélegezve a légutak legszűkebb szakaszaiban elakadnak, és évek múltán daganatot okoznak. Jó néhány évtizedig az egyik legnépszerűbb építőanyagok egyike volt, melyet a legtöbb házépítés során előszeretettel használt a szakma, ám mára rémálommá tette azok életét, akiknek otthona ennek az anyagnak a felhasználásával készült. Főként a 20. század második felében a szórt azbeszt – ami lényegében a cement, víz és az azbeszt keveréke – a palatetők és az azbeszt cementcsövek mellett vált igazán népszerűvé.
Felhasználásánál a víz- és szennyvízcsövek, illetve tetőpalák mellett a gépjárműiparban a fékrendszerekben és szigetelőanyagként is előszeretettel alkalmazták. A szigetelés mellett ugyancsak népszerű anyagnak számított a tűzvédelemben, mint például magas hőmérsékletű berendezések hőszigetelésénél. Azonban nem csak az építőiparban vagy a szigetelésben fejtette ki kártékony hatását, hanem számos más iparágat is megmérgezett ez a rákkeltő anyag, és közel 3000 területen használták a betiltásáig. A textiliparban fonal, cérna előállításra is gyakran használtak azbesztet, emellett a vegyipar, hajó- és járműipar is előszeretettel használta szigetelőanyagként, de a gép-, villamos-, kerámia- és gumi-iparban is fellelhető volt évtizedeken keresztül.
Az azbeszt tulajdonságai közé tartozik, hogy tűzálló, savaknak ellenálló, olcsó, hajlékony, rugalmas anyag, és az egyik legkiválóbb, természetben megtalálható hőszigetelő. Így nem is meglepő, hogy már 4500 évvel ezelőtt is használták. Kelet-Finnországban például azbesztkerámiából készült főzőeszközöket és edényeket használtak, melyet számos régészeti lelet bizonyít. Magyarországon a 40-es években kezdték el használni, de leginkább a 70-es, 80-as és 90-es években terjedt el az építkezések során a használata.
Milyen egészségre káros hatása ismert az azbesztnek?
Sajnálatos módon az azbeszt rákkeltő hatása csak későn vált ismertté, ugyanis a hosszantartó lappangási idő igazán megnehezítette a bizonyítását. Az évtizedekig is eltartó lappangási idő azonban ne tévesszen meg senkit, ugyanis a levegőbe kerülő azbesztpor és annak származékai belélegzése már kis mennyiségben is maradandó károsodást okozhat. Az azbesztpor belélegzése során a tüdőben fibrozist, a mellhártyán megvastagodást, következményes légzésfunkciós elváltozásokat, nehézlégzést válthat ki. Emellett az azbeszt a szervezetbe kerülve olyan gyógyíthatatlan betegséget okozhat, mint a tüdőrák vagy gégerák. Itt fontos azt is megemlíteni, hogy a WHO adatai szerint a tüdőrák miatt kezeltek közel felénél felelős közvetlenül az azbeszt a betegség kialakulásáért. Így elmondható, hogy a dohányzás mellett az azbeszt a másik fő „kártevője” a tüdőnknek.
A daganat kiváltásában fontos szerepe van a rostok méretének is. Minél vékonyabb a rost, annál nagyobb a valószínűsége az azbeszt daganatkeltő hatásának. Ugyan mikroszkopikus méretű elemi szálakból áll, de már egy 5 mm-es szál is súlyos egészségkárosító következményekkel járhat.
Tovább rontotta a helyzetet az is, hogy az azbeszt rákkeltő hatásának megismerése után is igen lassan szánták rá magukat a fejlett országok, hogy felfüggesszék a használatát. Elsőként 1979-ben derült fény az azbeszt rákkeltő hatására, mikor is Steve McQueen tüdejében daganatos betegséget diagnosztizáltak, amelyért az orvosok elsősorban az autóversenyzéshez használt védőöltözet azbeszt szigetelését tették felelőssé. Ezt követően a Skandináv országok viszonylag hamar, 1988-ban már be is tiltották ezt a rákkeltő anyagot, ám az Európai Unió csúnyán lemaradva csak 2005-ben rendelte el a teljes azbeszthasználat-tilalmat. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon mi tartott ennyi ideig az EU-nak, hogy eljusson – 17 év lemaradással – a Skandináv országok szintjére. A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy az azbeszt az egyik legolcsóbb hőszigetelő anyag volt, és mint más esetben sokszor, itt is a pénz felülírta az egészséget.
Ám nem csak az EU próbálta az azbesztet a piacon tartani. Kanada ugyanis még eljárást is indított a Világkereskedelmi Szervezetnél a szabad kereskedelmi jogok és a gazdasági érdekek csorbulása miatt, ugyanis 1997-ben Franciaország is betiltotta az azbeszt használatát. Kanada – aki a világ egyik vezető termelője volt – pedig 3 évnyi pereskedés után elvesztette az ügyet, ugyanis a WTO kimondta, hogy Franciaország lépése jogszerű volt, hiszen az azbesztnek bizonyított egészségkárosító hatása van. Talán ez az ítélet és Franciaország példamutató hozzáállása- miszerint polgárai egészségének megvédése prioritást élvez – motiválhatta az EU-t, hogy elrendelje – rá 5 évre – az azbeszt tilalmat, míg Kanada 2018-ig várt a – nem teljes – tilalomra, ugyanis a mai napig bizonyos ágazatokban engedélyezett az azbeszt használata. A fejlett országok szakmai szervezetei, reagálva az elkeserítő adatokra, az Európai Unió tekintélyének felhasználásával szeretnének nyomást gyakorolni az egyes tagállamok kormányaira, mely során megegyezésre törekednének a szakmai szervezetekkel, munkáltatókkal, egészségügyi és a megelőzésben szerepet játszó intézményekkel, hogy 2023-ig azbesztmentessé tegyék Európát.
Az azbeszt hatása Magyarországon
Magyarországon már a 40-es években is nagy mennyiségben használtak azbesztet az építkezések során. Főként a lakóépületeknél a fal és a vakolat közé építették be szigetelésként. Ugyancsak előszeretettel használták a födémekben, a födémáttörésekben, a garázs- és pincefödémeknél, vagy a 60-as, 70-es, 80-as években épült panelépületek kivitelezésénél. Főként mégis a 70-es 90-es évek között épült házakon van a hangsúly, amelyeknél szórt azbesztet használtak, ami köztudottan az egyik legkárosabb felhasználása az azbesztnek, és egyben a legkörülményesebb is azt eltávolítani.
Számos vállalkozás előszeretettel használta ezt az olcsó, ám hatékony szigetelést pl. Győr, Sopron, Komárom, Tatabánya, Nyergesújfalu panelházainak építésénél. Ugyan nem feltétlenül a lakótereknél használtak azbesztet, sok esetben „csak” a kapubejáró födémét, az alagsori tároló helyiségeket szigetelték ezzel a rákkeltő anyaggal. Sajnálatos módon attól, hogy nem a lakótereknél használták szigetelőanyagként még ugyanúgy kihat annak káros hatása az épületeklakóira. A lakóházak mellett sok ipari létesítmény, irodaház, köz- és oktatási intézményben lelhető fel kisebb-nagyobb mértékben azbeszt. Magyarországon kormányzati becslések szerint a beépített összmennyiség mintegy 400 000 – 450 000 m2 körülire tehető.
Mit lehet tenni az azbeszt ellen?
Elsőként ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy az otthonunk szigetelése tartalmaz-e azbesztet mintavételre lesz szükségünk, amit egy laboratóriumi vizsgálat után lehet csak kimutatni. Amennyiben a laboratóriumi vizsgálat bebizonyította, hogy otthonunkban fellelhető az azbeszt, annak eltávolítása igen alapos odafigyelést igényel, ugyanis az azbeszt megfelelő eltávolítása igen körülményes és egyben veszélyes is. Ugyanis ennek a rákkeltő anyagnak az eltávolítása csak abban az esetben nem káros az egészségre, ha a környezetétől elzárva távolítjuk el, mely során a bontáskor felszabaduló por véletlenül se kerülhessen a légtérbe. Ezt a különösen nagy odafigyelést igénylő munkát nehezíti a tény, hogy az esetek nagy részében zárt építésű, sűrűn lakott városi környezetben kell végezni az eltávolítást. Fontos itt megemlíteni azt is, hogy a bontást végző munkásoknak megfelelő szakértelemre és védőfelszerelésre van szükségük, e nélkül ugyanis ki vannak téve az azbeszt káros hatásainak. Az azbeszt egészségkárosító hatása mellett az eltávolításnál meg kell említeni annak környezetszennyező hatását és azt is, hogy sok esetben a költségtényezők miatt inkább eltitkolják, mint deklarálják az azbeszt jelenlétét. A szórt azbeszthez viszonyítva a kötéses azbesztet tartalmazó anyagok, mint például a palatető, hullámpala vagy csövek esetében, amíg a felületük törés- és sérülésmentes, nincs különösebb teendőnk. Probléma az anyag sérülésekor (törés, fúrás, stb.) keletkezik, ilyenkor a lapok eltávolításához, cseréjéhez, szakszerű lerakásához érdemes szakembert hívni, ugyanis sérült azbesztet tartalmazó anyagok már veszélyes hulladéknak minősülnek. Ezért az ilyen épületek bontását is csak alapos odafigyeléssel szabad végezni, ügyelve arra, hogy a palák ne törjenek darabokra és a porladó palákból azbeszt rostok ne kerüljenek a környezetbe.
Sajnálatos módon miután a társasházak, lakások azbesztmentesítésének költsége a tulajdonost terheli, így igazán lassan halad Magyarország azbesztmentesítése. Tovább nehezíti az otthontulajdonosok dolgát, hogy már nem igényelhető támogatás a korábbi azbesztmentesítő programban. Miután az azbesztmentesítés ára nagyjából négyzetméterenként 40.000-50.000 Ft között mozog- ami még nem tartalmazza a szigetelőfelület pótlását -, csak reménykedni lehet, hogy az Európai Parlament által jóváhagyott azbesztmentesítési határozat hazánkban is pozitív irányba lendíti ennek a rákkeltő anyagnak az eltávolítását.
Amennyiben szeretnél többet megtudni erről a témáról, keresed a Házvadászok csapatát bizalommal.
